TANYAVILÁG - 20. szám - 2009 április, Szelek hava
VÁRATLANUL MEGJELENŐ INGYENES KULTURÁLIS KIADVÁNY
TARTALOM |
||
A szamuráj esete Rózsa Sándorral Összefogás a kilakoltatások ellen A hun élettér - kazah-magyar lovasút
|
Szatymazi rege a nyúlpaprikásról Magyarok Vására volt Hódmezővásárhelyen
|
|
ALAPVETÉSEK „Attól, hogy az emberek szeretnék, hogy jobb legyen, még nem lesz jobb.” (Brunner János) Így van. Tenni kell. A Tanyavilág újság eddigi számai azt próbálták elmondani, hogyan lett a magyar, Faludy György szavaival se nemzet, se nép, hanem csak lakosság. Megtudhattátok milyen erik, milyen szándékok taszították ideáig és mik a tervek a végsi célig, a hatmillió modern bennszülött rabszolga eléréséig. Meg vagyok lepve, milyen sokan látják ezt át az utca emberébil – itt vidéken már alig hallok vitát arról, melyik párt a jobb, egyik kutya másik eb, érzik az emberek, hogy a politika elszakadt tőilük. Egyre gyakrabban teszik fel a kérdést is, hogy akkor mit lehet tenni, ha a politikában nem bízhatunk? Mert hiába mondják ugyanazt nagyon sokan – ha nem együtt mondják. A közösségeket szétverték, legújabban a civil szervezeteket támogató egy százalékos adózást is szeretnék megszüntetni. Így hát a következikben erre próbálok választ adni, mégpedig a Magyarok Szövetsége tükrében, mert én bízom abban, hogy e szervezidés elképzelései valóra válnak, és végre egy tisztességes, hazugságok nélküli egységes és egészséges országgá lesz Magyarország. GG A szamuráj esete Rózsa Sándorral Réges-rég látott cimborámmal futottam össze nemrég. Szülivárosunk közös, és tíz éve már csak annyit hallottam róla, hogy tekereg a világban, pontosabban annak a keleti felén, még a naszájokhoz is eljutott. Mondta, most Budapesten lakik s kérdezett felilem. Válaszoltam, hogy én meg lekeveredtem a Pusztába és lelkesen már bele is készültem merülni az önajnározásba, mikor váratlan fölállt s kisietett a kocsmából. Perc múlva már benn is volt megint, kezében egy pólóval, melyen Rózsa Sándor képe volt nyomtatva, alatta a felirattal, hogy „ a laposföld hise, az igazság harcosa”. I készítette. Már az is fejbevágott, hogy ennyi idi után találkoztunk, aztán meg, hogy elikapja ezt a rózsasándoros darabot, de a kalandnak még nem volt vége. A pólót Matyi barátomnál felejtettem, akit már ismerhettek a Tanyavilágból, no meg aki eljött a szatymazi napéjegyenliségi Szer tartásra, az láthatta is, miközben kettévágta Buga hasán a káposztát. Pár hét múlva mentem érte, s bevallom aggódtam is kicsit, megvan-e még, de az is eszembe jutott, hátha úgy megkedvelték, hogy vissza se akarják adni. Így hát kissé félszegen adtam eli kérésem, mire rajtaütésszerően jött az újabb meglepetés:
Összefogás a kilakoltatások ellen Budapesten hétfin megpróbálták kilakoltatni otthonából az elsi olyan családot, amely nem tudta törleszteni deviza alapú hiteleit, a kilakoltatást azonban sikerült meghiúsítani társadalmi összefogással, és fizikai kiállással a család mellett…A családot a Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetségének (VÉSZ) határozott fellépésére hagyták otthonukban. Az esemény úgy zajlott le, hogy a VÉSZ aktivistái megjelentek az árverésen, ahol négy TV stáb, az MTI, az Ingatlan Magazin internetes újság szintén jelen volt. A haszonlesi spekulánsok rendkívül ingerülten, és agresszíven reagáltak a VÉSZ és a sajtó jelenlétére. Magyarok Szövetsége Sajtó csoport
A hun élettér – kazah-magyar lovasút A hivatalos történetírás igyekszik tagadni a sumér-szkíta-hun-magyar folytonosságot. Nem is vesztegetek most erre idit, de nézzük a három magyar legényt, akik számára ez nem kérdés. (Érdekességképpen hasonlítsuk már össze kinézetüket mai politikusaink látványával…!) Hónapokon át tartó, csaknem hétezer kilométeres utazásra, lovaglásra indult el a múlt szombaton három vállalkozó szellemő magyar lovas ember. A céljuk az, hogy a távoli Kazakisztánból, úttalan utakon és sivatagokon keresztül érkezzenek vissza Magyarországra, hirdetve békét, összetartozást és szeretetet. „Merkében dr. Bencze István átadta a helyi vezetiknek a Kun Szövetség üdvözletét. Mindenki a Világ találkozóról érdeklidik, népszerősítjük az eseményt. Az embereket fileg az érdekli, hány kazak vesz majd részt a Világtalálkozón. Tarazban is a Világtalálkozóról érdeklidnek. Eddig 500 km-t tettünk meg, mindenhol szállással és terített asztallal vártak minket. A járási határon átadnak minket a következi járásnak kis ünnepség keretében. Kb 40 besbarbakot (birka) ettünk eddig. Tv-k és újságok kísérik figyelemmel utunkat, minden nap van valamilyen hír rólunk. A kazak emberek elmondhatatlanul lelkesek, mindenhol dudálnak, integetnek, megállítanak minket. Mindenünk megvan, csak szabad idink nincs.”
|
||
![]() |
||
Vásárhelyen a moziban a télen bemutattak egy filmet – Libanoni keringi – a közel-keleti helyzetril. A film jó volt, zsidó katonák visszaemlékezésein, gondjain, napi életén keresztül tárgyilagos képet adott a háborúról, Izraelben nem kis vihart kavarva. A vetítés után közönségtalálkozó volt szakértikkel, akiknek valóban nagy tudásuk volt, de mintha kínok kínjával igyekeztek volna minden mondatuk mellé odatenni azt, hogy mindkét fél hibás. Egy szó, mint száz, senki sem mondta ki, hogy Izrael az agresszor, a megszállt palesztin területeken. Mint egyszer már írtam, dühíti ez a háború, de tán még dühítibb ez a kínos hozzáállás, amivel Izraelt kezelik. (Na nem minden ország ilyen beszari, mint majd láthatjátok.)
|
||
![]() |
||
| Ki az agresszor? | ||
Szia, bocs hogy még mindig nem válaszoltam meg a kérdésed. Általában véve mindenki Palesztina oldalán áll, még az itteni zsidók is. Tüntetések vannak elég nagy létszámmal (50-100 ezer között), jótékonysági bálokat es koncerteket szerveznek lépten-nyomon. Aktivisták betörtek egy fegyvergyárba ami az izraelieknek szállit fegyvereket es pusztitottak amit tudtak. Rengeteg felhivás van az izraeli termékek bojkottjára, a zsidók is bojkottáljak az izraeli termékeket, én is vettem olivaolajat ami a Gaza vidékril származik, (a palesztinoktól, nem az oda benyomult izraeli telepesektol - ezzel vigyázni kell) Eddig több mint 1,300 palesztín halott, harmaduk gyermek és nő Kulcsár Zsú levele Londonból |
||
|
||
|
||
|
||
„Igen, az izraeliek megérdemlik a biztonságot. Húsz izraeli halott 10 év alatt Gáza körül, ez valóban gyászos szám. De 600 palesztin áldozat mindössze egy hét alatt, ezrek az évek során 1948 óta – amikor az izraeli mészárlás Deir Yassin-nal megkezdte a palesztinok kivándoroltatását Palesztina azon részéből, ami később Izrael lett – teljesen más mértékű. Ez nem egy átlagos közel- keleti vérontásra emlékeztet bennünket, hanem a balkáni háborúk szintjén lévő atrocitásokra a kilencvenes évekből. És persze amikor egy arab nekilódul visszatarthatatlan haraggal, és kiadja lázító vak dühét Nyugaton, mi azt fogjuk mondani, hogy ehhez nekünk semmi közünk. Miért utálnak minket? - fogjuk kérdezni. De nehogy azt mondjuk, hogy nem tudjuk a választ.” Robert Fisk - The Independent
Köszönöm az új linket, ez már működött, elolvastam az újságot. Nagy Gábor
Szatymazi rege a nyúlpaprikásról - László Péter írása László Péter adjunktus úr vendége volt a március 21-i Szer tartásnak Szatymazon. Előtte már fél évvel szerveztük a lejövetelét s az ünnep közeledtével majd mindennap hívott újabb és újabb variációkkal. Ha már megláttam, hogy i hív reszketi idegesség fogott el. Aztán egyszer csak megjelent szerdán (szombaton volt a rendezvény!!!) a Művházban és szállás után érdeklődött. De addigra már készen állt a tervem, ilyen eshetőségre: Szikkadthoz küldtem!!!!!!!! He-hej! Úgy ki nekik! Biztonsági okokból felhívtam Mónikát, hogy nézzen mán rájok, s ha sűrű lenne a helyzet, irányítsa át Tamáshoz. Aztán így is lett. (Azt, hogy Janinál mi történt, nagyon szeretném tudni, mert már másnap reggel életbe lépett a bé változat.) A Tanárúrban (Vándorúr) azonban nagyon kedves, jámbor embert ismertünk meg, látogatása javunkra vált, Isten áldja meg. Megkértem, írja le szatymazi kalandját. Íme: Gyönyörű nap volt, kristályos az ég. Valahol Erdélyben már javában krisztinázott. Ez azt jelenti, hogy kék égből patyolat jégpor hullik alá. Mintha az éjjel gyúrt fehér – reggelre kissé keményedett – rétestésztát potyolnák. S odafentről. Angyalkezek. |
||
| - Én…izé…Itten valék…Megjöttem. - No?? Fábián tanyagazda rámered. - Hát én vónék az – gyakorított üzemmódban dadogászat, így gyakorítás révén a csuda (egyszeri) valamikorra csudálkozássá lőn. Újabb csuda, majd várakozás, és tán’ oldódás…enyhülés formán. Vándorúr – ígyhíjják Erdélyben – mondja tovább. - Megjöttem Jánostól, az énekmondótól…” (És leírtam a kacskaringós utat a tanyavilágban, amit megtettem. S ami idevezetett számos bajlóval és balog kanyarral. Eléggé bajlódásban és kanyardúsan tellett ugyanis az utam.) A Vándorúrról egyszer igaz – ebből semmit sem tudott meg. (Ettől azért megértette tehát, honnan jöttem – |
![]() A nyulat megették... |
|
kinek az ötlete voltam, de hogy ki vagyok, azt viszont cseppet sem). A képletben még ott lapult a nagy ismeretlen, mint x-tényező.
|
||
|
Két órakor már ott tartottunk Kálmán Janival, hogy átmegyünk egy sörre a kocsmába és majd ott eldöntjük, sopánkodjunk avagy dühöngjünk a szatymaziak érdektelenségén, amivel megtisztelték a március 21-i napéjegyenlőségi ünnepi rendezvényt.
|
Az elmúlt húsz évben észrevétlen verték szét a közösségeket, pont ezért. Az egyénnek a felelőssége és a lehetősége is, hogy felismerje azt, mit tehet, s hogy érdemes ilyen kicsiben elkezdeni. Nehogy megharagudjon senki, Isten látja lelkem, nem bántásból mondom, tudom, hogy lehetett jobb dolguk is, meg láthattak már ettől színvonalasabb műsort is, de biz’ Isten jobban esett volna, ha a képviselőtestület tagjai a pénzügyi támogatás helyett ott toporogtak volna már fél kettőkor, gyerekeikkel, unokáikkal tapsoltak volna Gulyás Laci vándormuzsikusnak, meghallgatták volna László Péter adjunktus úr előadását a pusztai népekről, csendben és megilletődve figyelték volna Nagy Anita és barátai Szer tartását, megdöbbentek volna, milyen jól kezelik az íjat a vadászok, aztán egy jót ittak volna Báló Pista büféjében s ne adj Isten, még táncra is perdültek volna a Dél alföldi Nyenyereegylet muzsikájára.
Képek: szatymaz.hu |
|
|
A MSZ népi kezdeményezés |
||
|
||
| Magyarok Vására volt Hódmezővásárhelyen április 18-19-én Magyar terméket, magyar termelőtől, magyar embernek! Ez volt a célja a Magyarok Szövetsége helyi szervezetének az elmúlt hétvégén s amelyet folytatni is szeretne minden második hétvégén, a város három élelmiszerüzletében. Az esemény a szervezők és segítők saját erejéből zajlott le az Enikő, az Ananász és a Délibáb ABC-ben. A kínálat 149 forintos tej és kenyér, valamint méz volt. Mindenki tudja, hogy önmagában ez nem oldja meg a gondokat, de a boltok előtt sátor volt felállítva, ahol a szervezet tagjai a vásárlókkal beszélgettek. „A vásár zökkenőmentesen zajlott le, mind a rendezők de legfőbbképpen a megszólítottak, a magyar emberek legnagyobb megelégedésére. Célunk mely a Magyarok Szövetségének is alapköve, a nemzetegyesítés, magyarságtudatunk felélesztése és megerősítése, a melankóliában lévő társadalom Csipke Rózsika álmából való felébresztése, csak egy módon lehetséges, ha személyesen szólítod meg az érintetteket, beszélsz velük a problémákról melyek Őket, környezetüket, vagy az országot sújtják. A válság egyre jobban elmélyül, és egyre több ember jön rá, hogy tenni kéne valamit. Jó érzés, hogy 20 megszólítottból 18 már félszavakból érti, miről szeretnél vele beszélni. Helyetted mondja ki a megoldáshoz vezető utat, és egyre több ember mondja, hogy hallott már a szövetségről.” (Laczkó Mihály) |
||
|
||
|
||
© 2006. LAPSZEMLE.hu - Minden jog fenntarva. | Impresszum | Használat | Médiaajánlat | Kapcsolat