1914-et írtak, Mitsuyo Maeda kiváló japán judóka Brazíliába érkezett Porto Alegre városába, hogy küzdősport bemutatókat tartson. Maeda ekkor már nagy hírnévnek örvendett, szabályok nélküli küzdelmeket vívott sikerekkel, a judo alapjait a sport Mekkájában, a Kodokanban sajátította el. Maeda később Belem városában telepedett le Brazíliában és megnyitotta klubját, melyben judo és japán jiu jitsu edzéseket tartott a helyi fiatalok számára. Maeda a maga 164 cm magasságával és 64 kilójával nagy tiszteletnek örvendett, klubjának megalakulását követő években több grappling versenyen és más szabályrendszerben küzdő harcosokkal kiállva harcolt. Aztán 1917-ben egy új diák érkezett hozzá, a 15 éves Carlos Gracie iratkozott be a klubhoz, majd ezt követően három éven keresztül minden nap edzett Maeda mesterrel.
Carlos az edzéseken szerzett ismereteit megosztotta testvéreivel is, Oswaldo, Gastao Jr., George és még a legkisebb, beteges és gyenge Helio is elsajátította a tanokat. Miután Helio idősebb lett és fizikailag megerősödött, a Gracie testvérek szintén tanítani kezdtek, megélhetésük is ebből származott. 1922-ben a Gracie család visszaköltözött Rio de Janeiroba, ezt követően három évvel pedig Carlos megnyitotta az első Gracie klubot házuknak udvarában, a Flamengo szomszédszádságában.
A Gracie testvérek hamar ismertek lettek a környéken az újságoknak köszönhetően, hiszen Carlos nyílt kihívást intézett mindenki felé: „Ha szeretnéd, hogy arcod beverjék, szétrúgják a segged, eltörjék a kezed, akkor csak keresd Carlost a Gracie Akadémián.” A nyíltan provokatív felhívás széles körben vonzotta a kihívókat Carlos irányába, capoeira, karate és boksz sulikból jöttek a Gracie Akadémiára bizonyítani a harcosok. A Gracie család pedig sikerrel vette a challenge mérkőzéseket, ami révén a helyi sajtó hősként írt róluk, kisvártatva pedig egész Brazíliát bejárta hírük.
Ezen küzdelmek során, előzetesen szinte elképzelhetetlenül, a fiatal és korábban roppant törékeny Helio vitte a vállán a családi zászlót. A mindössze 68 kilós Helio 17 hivatalos mérkőzést vívott 18 és 14 éves kora között, melyből 8 vale tudo és 9 stílusok közötti kihívásos, challenge mérkőzés volt. 9-2 mérlege volt 6 döntetlennel.
Helio sportpályafutásának egyik sarokkövéhez 1951. október 23-án érkezett, mikor is 38 évesen megmérkőzött Masahiko Kimura japán judómesterrel. Ellentétes információk keringenek a fizikai paraméterekről a két harcost illetően. Hivatalosan Kimura 95 kiló volt, de Kimura azt állította később, hogy ő maga 85kiló volt, Helio pedig 80 kg. A lényeg, hogy Dávid és Góliát párharcának beharangozott mérkőzésen 20.000 ember előtt találkozott a két harcos a Maracana Stadionban, Rio de Janeiroban, ahol még maga a brazil elnök is megjelent. Kimura a földre vetette ellenfelét, majd domináns pozícióból dolgozott, de nem tudta feladásra kényszeríteni Heliot. Kimura ezt követően gyaku ude garami technikát alkalmazott, vagyis vállfeszítést rakott brazil ellenfelére. Helio nem kopogott, Carlos pedig félve az esetleges súlyosabb sérüléstől bedobta a törülközőt. A vereség ellenére a brazil sajtó morális győzelemről írt és a Gracie család arcává, címlapsztárrá emelte Heliot ezt követően.
Kimura és Helio
Helio a negyvenes éveiben sem hagyott fel a küzdelemmel. Vitán felül az egyik legnagyobb hírverést kapott küzdelme ebben az időben korábbi tanítványa, Waldemar Santana ellen történt. Santana a Gracie Akadémián töltötte ideje nagy részét, ő nyitotta és zárta az Akadémiát miden nap. Egyszer nyitva felejtette a mosogatót éjszakára, mely révén a kiömlő víz eláztatott minden tatamit. Helio roppant dühös volt és kirúgta Santanat az Akadémiáról. A sajtó persze felkapta a fejét a történtekre és némi keverés után rávették Santanat, hogy hívja ki mesterét és mentorát egy küzdelemre.
1955. május 24-én küzdöttek meg egymással Rió belvárosában, egy klubban. Valódi vale tudo küzdelem volt, szabályok nélkül. Több órányi bunyót követően kijött a korkülönbség és testsúly előny a fiatalabb Santana javára. Többször szubba fogta Heliot, aki sosem kopogott, majd 3 óra 45 perc küzdelem után a földhöz vágta korábbi mesterét Santana és soccer kickel arcon rúgta. Helio eszméletét veszítette, de a sajtó ismét őt ünnepelte bátorságát kiemelve, hogy fiatal tanítványa ellen vállalta a küzdelmet. A háttérben Carlos mindvégig üzleti tervén dolgozott, hogy a Gracie család, mint brand erősödjön, ehhez pedig Helio tökéletes nyilvános szereplést biztosított minden, bátran megvívott küzdelmével. Erőfeszítéseik révén a Gracie család egy dinasztiányi R, K és C betűvel kezdődő harcost nevelt ki magából, Helio pedig mindvégig Carlos víziójának és filozófiájának megvalósítását tette lehetővé.
Helio vereségét követően Santana után nyilvánvalóvá vált a családban, hogy tovább kell adni fáklyát egy fiatalabb harcosnak. Az átmenet pedig nagyon egyszerűen ment, ugyanis Helio unokaöccse Carlson már készen állt arra, hogy nevéhez méltóan helyt álljon. Carlson és Santana amúgy jó barátok voltak, de Carlson számára a család és a küzdelem szent volt, elkerülhetetlen volt kettejük küzdelme.
1955. október 8-án a Maracanazinho-ban találkoztak egymással 30.000 néző előtt, a stadionon kívül pedig további 5.000 ember gyűlt össze. A média szinte megőrült a küzdelem kapcsán. A harcot 6x10 perces menetekre írták ki, de Carlson nyomasztó dominanciája révén 39 percet követően Santana csapata bedobta a törülközőt. Carlson ezzel a győzelemmel átvette a Gracie család új arcának és védelmezőjének szerepkörét.
Carlos legidősebb fiaként Carlson 22 évig őrizte a család hírnevét, generációjának legkeményebb harcosaival találkozott 18 vale tudo mérkőzésen. Santana ellenében hatszor mérkőzött meg, melyből négyet megnyert, kettő küzdelem pedig döntetlennel zárult. Olyan nevek ellen állt ki, mint Cirandinha, Passarito, “The Portuguese Lion” Armenian Karadagian, King Kong, Guarnir Vial vagy Valdemar Vial.
Miután Carlson visszavonult, teljes figyelmét klubjára szánta, mely a Figueiredo de Magalhaes utcában volt található, ezzel pedig komoly belső-Gracie rivalizálást indított a Gracie Akadémiával szemben. A belső ellentét azonban arra ösztönözte a többi Gracie családtagot, hogy keményebben edzenek és tökéletesítsék harcmodorukat, ezzel pedig elősegítették a jiu jitsu, vale tudo, azaz napjainkra az MMA fejlődését.
1980 és 1996 között Carlson diákjai totális dominanciát mutattak a jiu jitsu versenyeken, kék övtől kezdve fekete övig. Ezalatt Carlson harmadik generációs növendékei pedig a vale tudo küzdelmekben csillogtatták képességeiket Vitor Belfort, Murilo Bustamante, Mario Sperry, Andre Pederneiras, Marcus Silveira, Wallid Ismail vagy Allan Goes révén.
Carlson 2006 februárjában halt meg, de hagyatékának, technikájának további léte közel 100 fekete öves tanítványa révén biztosított. Mi több, ezen harcosok napjainkban befolyásos és tisztelt mesterek. Bustamante és Sperry alapították a Brazilian Top Team csapatot, Silvera az American Top Team tagja, Pederneiras hozta létre a Nova Uniaot, mely egyfajta standardot jelent napjainkban Brazíliában az MMA klubok számára.
Folyt. köv.
" class="topstory" rel="external">A vale tudo históriája (Első rész)
